parev

adj.

(1) Fini.

●(1831) RDU 202. Goudé ma vou parihue en oræsoneu-zé.

(2) Usé.

●(1843) LZBg 1^añ blezad-2^l lodenn 141. ur sæ parrihue.

●(1906) HIVL 59. un nebed kadoérieu pariù, ur goh taul.

(3) Parev groñs : à l'agonie.

●(1902) LZBg Meurzh 68. ur verh a bearzek vlé pariù grons, é laret get ur min-hoarh : «É han d'er baraouiz.»

(4) Bout parev : en être fini de.

●(1876) TIM 215. En diaul, é huélèt é oé parrihue é væstroni mar behé bet deit lézen Jésus-Chrouist de ben a houni er bed-men.

●(1905) IMJK 63 (?))">IMJK 59. Kent pèl é vou pariù genoh.

(5) Bout parev : être absent.

●(1905) IMJK 63 (?))">IMJK 264. deit é en amzér (...) ma teli hou servitour bout pariù a zianvéz un herrad amzér.