adj.
(1) (en plt de qqn) Aimable, agréable.
●(1876) TDE.BF 322b. Karadek, adj., tr. «Aimable, aimant.»
●(1936) DIHU 305/176. karadek é er vroiz. ●(1939) DIHU 338/324. Ur vorhig vraù é honnen, cher karadek d’hé zud. ●(1942) DHKN 69. Ti ha tud en des keméret ur cher karadek. ●284. Ur cher karadek dehi.
(2) Degemer karadek : accueil chaleureux.
●(1910) ISBR 216. Digemér kaer ha karadek e oé bet groeit dehon.