m. & adv.
(1) M. Sursaut.
(2) Adv. A-c'hourlamm : lourdement.
●(1787) PT 77. chetui hi oeit en é léh a hurlam [er groès].
●(1825) COSp 194-195. Goudezé é plantant er groez én doar ; int hé lausq de gouéh a hurlam én toul déon-zé. ●(1831) RDU 185. Goudezé é plantant er groéz én doar ; int hé lausq de gouéh a hurlam én toul deon-zé.
●(1905) IMJK 379. Seùel e hrér me hroéz, hag hi lezel e hrér de zichen a hurlamm én toul e zou bet groeit eit hé digemér. ●(1919) DBFVsup 33b. hurlam : koeh a hurlam, tr. «tomber lourdement (gourlam ?).»