Devri

dizalbad

dizalbad

m. –où Saccage, ravage.

(1744) L'Arm 345a. Saccagement, tr. «Disalbade.. deu. m.»

(1861) BSJ 174. Quement tra-zou e vou én un disalbad scontus.

(1931) DIHU 241/300. en dizalbad é vér é obér drézi [dré Vreih]. ●(1939) KOLM 63. kuhet é dizalbadeu er mézeu. ●112. É amzér Kolmkel, ne vezè kleuet konz nameit a vrezél, a zizalbad, a zismant, a grougereh, a ziuerhézereh émesk en ihuélidi.

Ce site utilise des cookies pour son fonctionnement.En savoir plus...